Egy ideje hervad a rózsám. Nem tudja eldönteni, még is merre nyíljon ki a világnak.
Miközben egy kis dobozkát próbáltam lefesteni feketére, gondolkodtam. Gondolkodtam, miért akarok Gyaru lenni, gondolkodtam miért akarok már Lolita lenni, és gondolkodtan azon is, miért teszem mind azt amit teszek.
Bele gondoltam, hogy sose leszek tökéletes Lolita, és ilyenkor gondolkodtam azon, ha nem lehetek tökéletes benne, miért akarom még is oly' elragadóan? A legszomorúbb, hogy mind amiért én ezt érzem még csak nem is a kinézetem miatt van. Talán egy kisebb részben, de leginkább a hozzá állásommal és a viselkedésemmel van a baj/bajom. Kisebb dolgokban hibádzik, dohányzok, sokat iszok, káromkodok, nem tudok viselkedni, harsány vagyok, ordíbálok, roppant hangos vagyok, 90% a szexről beszélek. Ez mind olyan dolog ami nem igazán tartozik bele a Lolita körbe. Ez hagyján, de mind ezt Lolitában teszem, mivel a nap mindne szegletében Lolitában vagyok. Eleinte, a viselkedésemmel semmi baj nem volt, attól a ponttól viszont amikor megszoktam a Lolitát, elkezdtem úgy viselkedni, amilyen vagyok. És itt vana legnagyobb baj. Az alapvető személyiségem, nem egy tipikus Lolita. És emiatt egyre jobban elszomorom. Azt szeretném, hogy a személyiségem akár egy kicsivel is hasonlítson a Lolita elvekéhez. Nem akarok true lolita lenni, nem ez a célom, csak valamivel konszolidáltabban kéne viselekednem. Az is valami, ha ezt már beismerem, és változtatni akarok rajta, de a Kisördög mindig motoszkált, és mindig őrültséget teszek.
A másik énem azt diktálja, basszam le az egészet, nehogy már valami 100 akárhány Lolita tanács/illem/gyakorlatilag parancs szabályozza már be azt, mikor cigizzek, mikor ne, mikor küldjek el valakit a kurva anyjába, és mikor basszak valakit szájba.
Elég nagy diferencia van a kettő között, úgy érzem. Egyrészről dependens vagyok egy stílussal szemben, és próbálom elfogadtatni magamat láthatatlanban a Lolitákkal, másrészről leszophat mindenki a szabályokkal.
Nem akarok más lenni mint aki, nem akarok Vígszínházat játszani egy stílus miatt, de még se akarom, hogy a teljes ellentéte legyek. A közép arany ösvényt szeretném rothadó hullákkal. ~Szerintem aranyosak amúgy!(: Nekem tetszenek a hullák!*-*~ Ez a dolog még friss evvel a gondolattal, és avval, hogy mit tegyek. Nem azon múlik, hogy abba hagyom a Lolitát, mert nem fogom. Ha valamihez így ragaszkodom abban már megtaláltam magamat, és egy részemet képezi. Úgy érzem, egy próbát megér, hogy egy kicsit is jobb irányba változzak. Már amennyire ez számomra nem lehetetlen.
Miközben egy kis dobozkát próbáltam lefesteni feketére, gondolkodtam. Gondolkodtam, miért akarok Gyaru lenni, gondolkodtam miért akarok már Lolita lenni, és gondolkodtan azon is, miért teszem mind azt amit teszek.
Bele gondoltam, hogy sose leszek tökéletes Lolita, és ilyenkor gondolkodtam azon, ha nem lehetek tökéletes benne, miért akarom még is oly' elragadóan? A legszomorúbb, hogy mind amiért én ezt érzem még csak nem is a kinézetem miatt van. Talán egy kisebb részben, de leginkább a hozzá állásommal és a viselkedésemmel van a baj/bajom. Kisebb dolgokban hibádzik, dohányzok, sokat iszok, káromkodok, nem tudok viselkedni, harsány vagyok, ordíbálok, roppant hangos vagyok, 90% a szexről beszélek. Ez mind olyan dolog ami nem igazán tartozik bele a Lolita körbe. Ez hagyján, de mind ezt Lolitában teszem, mivel a nap mindne szegletében Lolitában vagyok. Eleinte, a viselkedésemmel semmi baj nem volt, attól a ponttól viszont amikor megszoktam a Lolitát, elkezdtem úgy viselkedni, amilyen vagyok. És itt vana legnagyobb baj. Az alapvető személyiségem, nem egy tipikus Lolita. És emiatt egyre jobban elszomorom. Azt szeretném, hogy a személyiségem akár egy kicsivel is hasonlítson a Lolita elvekéhez. Nem akarok true lolita lenni, nem ez a célom, csak valamivel konszolidáltabban kéne viselekednem. Az is valami, ha ezt már beismerem, és változtatni akarok rajta, de a Kisördög mindig motoszkált, és mindig őrültséget teszek.
A másik énem azt diktálja, basszam le az egészet, nehogy már valami 100 akárhány Lolita tanács/illem/gyakorlatilag parancs szabályozza már be azt, mikor cigizzek, mikor ne, mikor küldjek el valakit a kurva anyjába, és mikor basszak valakit szájba.
Elég nagy diferencia van a kettő között, úgy érzem. Egyrészről dependens vagyok egy stílussal szemben, és próbálom elfogadtatni magamat láthatatlanban a Lolitákkal, másrészről leszophat mindenki a szabályokkal.
Nem akarok más lenni mint aki, nem akarok Vígszínházat játszani egy stílus miatt, de még se akarom, hogy a teljes ellentéte legyek. A közép arany ösvényt szeretném rothadó hullákkal. ~Szerintem aranyosak amúgy!(: Nekem tetszenek a hullák!*-*~ Ez a dolog még friss evvel a gondolattal, és avval, hogy mit tegyek. Nem azon múlik, hogy abba hagyom a Lolitát, mert nem fogom. Ha valamihez így ragaszkodom abban már megtaláltam magamat, és egy részemet képezi. Úgy érzem, egy próbát megér, hogy egy kicsit is jobb irányba változzak. Már amennyire ez számomra nem lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése