Lord Henry~Ifjúság~Oscar Wilde

" Egy napon azonban, ha majd öreg lesz és ráncos, és csúnya lesz, ha majd a gondolat redőket vés homlokára, és a szenvedély iszonyú tüzével megpörzsöli ajkait, akkor majd érzi, borzalmasan érzi. Most amerre megy, elbűvöli a világot. Azt hiszi, mindig így lesz ez...? Csodálatos szép arca van, Gray úr. Na ráncolja a homlokát. Csodálatos szép arca van. És a Szépség a Szellem egy formája. Sőt magasabb, mint a Szellem, mert magyarázni sem kell. A világ nagy tényei közé tatozik, mint a verőfény vagy a tavaszi idő, vagy a sötét vizeken visszatükröződése annak az ezüstkagylónak, melyet Holdnak nevezünk. Ez kétségtelen. A Szépségé a fölény isteni joga. Aki birtokában van, abból herceget csinál. Mosolyog? Ó, ha majd elveszti, nem mosolyog többé... Néha azt szokták mondani, hogy a Szépség csak afféle felszínes valami. Lehetséges. De legalább nem olyan felszínes mint a Gondolat. Nekem a Szépség a csodák csodája. Csak sekélyes emberek nem ítélnek az után, amit láttak. A világ igazi titokzatossága az, amit látható, nem az, ami láthatatlan. Igen, Gray úr, az istenek jók voltak önhöz. De amit istenek adtak, azt hamar vissza is veszik. Csak egypár éve van, hogy igazán, tökéletesen és egészen éljen. Ha elmúlik az ifjúsága, szépsége is vele vész, és akkor tüstént fölfedezi, hogy nincs több diadal számára, vagy be kell érnie azokkal a nagy győzelmekkel, melyeket a múltjáról való visszaemlékezés keserűbbekké tesz, mint a vereségek. Minden eliramló hónap közelebb hozza önt valami borzasztóhoz. Az idő féltékeny önre, és harcol a liliomai és a rózsái ellen. Aztán megsápad, arca beesik, szeme elhomályosodik. Iszonytatóan szenved majd... Ó, élje az ifjúságát, amíg fiatal. Ne pocsékolja el napjai aranyát, ne hallgasson a szobabölcsekre, ne igyekezzen elhárítani a reménytelen kudarcot, és ne adja oda életét a tudatlanoknak, a közönségeseknek, a hitványoknak. Ezek afféle beteges ábrándok, korunk hamis eszméi. Élje azt a csodálatos életet, mely önbe van. Semmi se menjen veszendőbe. Folyton-folyvást új és új meglepetéseket hajszoljon. Ne féljen semmitől... az új hedonizmus! Erre van szüksége századunknak. Ön lehet a látható jelképe. Az ön egyéniségével mindent megvehet. A világ is a magáé, egy idényre... Mihelyt megismertem, láttam, egyáltalán nincs tudatában annak, hogy micsoda , és hogy mi minden lehet. Annyi minden volt önben, elbűvöl engem, hogy éreztem, mondanom kell önnek valamit önmagáról. Arra gondoltam, milyen tragikus lenne, ha szétforgácsolódna. Mert az ifjúság nagyon rövid ideig tart majd, nagyon rövid ideig. A közönséges mezei virág elhervad, de aztán újra kivirul. Az aranyeső júniusra éppúgy aranysárga sárgul, mint most. Egy hónap múlva a piros csillagok gyúlnak az iszalagon, és leveleinek zöld éjszakája minden évben rengeti majd piros csillagát. De mi soha többé nem kapjuk vissza ifjúságunkat. Az öröm ütőere, mely bennünk lüktet húszéves korunkban, meglassul. Tagjaink elalszanak, érzékeink megpudvásodnak. Förtelmes babákká fajzunk, és a szenvedélyek emléke, riaszt, melyekről túlságosan féltünk, azok az isteni kísértések gyötörnek, melyeknek nem mertünk engedni. Ifjúság! Ifjúság! Nincs is a világon más semmi, csak az ifjúság."

Oscar Wilde- Dorian Gray arcképe